Késő van. Már kétszer elment aludni, de aztán újra megjelent a nappaliban.
Visszakísérem. Nincs kedve, nem álmos. Ezért kézen fogom és mondókázok neki, hátha úgy jobban megy:
- Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk..
- Nem úgy! Sétálunk, sétálunk, egy kis ágyba befeküdünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése